Pista bácsi tájháza, Szögliget
Egykori lakóházát nagy vendégszeretettel és érdekes történetekkel fűszerezve mutatja be Duber István. A dúlház egy XIX. században épült parasztház, mely a hajdani használati tárgyak gazdag gyűjteményét rejti magában.
A Ménes-völgyön felfelé indulva a bővízű Tetves-forrásnál ágazik szét a két útvonal: ha fölfelé indulunk el, a Szádvár ösvény számos érdekességet bemutató útvonalán juthatunk fel a várba (ez a Szádvári kiskör). Ha Derenket is szeretnénk megnézni, a völgyön továbbhaladva induljunk el (ez a Szádvár-Derenk-nagykör).
A tanösvény útvonala egyre magasabbra kapaszkodik, miközben a Vár-bükk északi oldalára kanyarodunk: a szürke törzsű bükkök között több helyen kisebb-nagyobb, mohás sziklakibúvásokat láthatunk. Utunk nyomvonalán többször is párhuzamos bemélyedésekre lehetünk figyelmesek, melyeket az egykoron a várba kapaszkodó szekerek véstek a sziklákba. A várhoz közeledve egyre inkább a déli oldal felé kezdünk haladni: a bükköket tölgyek váltják fel, az erdő kiritkul, egyre jobb lesz a kilátás.
A Szádvár egykori falai a lelkes és kitartó vármentő munkálatoknak köszönhetően egyre jobban kirajzolódnak, felfedezhetjük a vár egykori részleteit. Észak és dél felé is pompás panoráma tárul elénk. Ha nem akarunk utat ismételni, a várat észak felé meredek lépcsőn hagyhatjuk el (esős időben fokozottan legyünk óvatosak!). Az északi oldalra ismét leereszkedve a Várkertben fedett erdei pihenő vár minket, majd a lépcső aljában az egykori „csiga” épületét láthatjuk. Lefelé haladva két forrást is érintünk: ezek a Lakatos- és a Csurgó-forrás.
Szalamandra Ház, Szögliget
A várba utánpótlást szállító szekerek a Várkertig tudtak feljutni. A „Csigában” átrakva a tárgyakat egy másik szekérre, azt mintegy középkori felvonóként használva, hosszú kötéllel húzták fel a csúcsra az ellátmányt (a lépcsősor helyén). A szerkezetet a felső várban két ló mozgatta.
A Z sáv jelzés becsatlakozása előtt újabb forrás kifolyó vizét keresztezzük: a Csurgó-forrás fakad a közelben. Érdekessége, hogy több ponton bukkan a felszínre, és hogy vize lágy, mivel vízadó kőzetéből kevésbé oldódik ki a mész, mint a környékbeli források esetében.
Egykori lakóházát nagy vendégszeretettel és érdekes történetekkel fűszerezve mutatja be Duber István. A dúlház egy XIX. században épült parasztház, mely a hajdani használati tárgyak gazdag gyűjteményét rejti magában.
Az egykori vízimalom felújított épületében látható Nagy Könyvet 2010-ben a Világ Legnagyobb Könyvének minősítették (Guiness Rekord). A könyv az Aggteleki Nemzeti Park barlangjairól, növény- és állatvilágáról, illetve épített örökségéről szól. Terjedelme 346 oldal, egy lapjának mérete 418×377 cm, súlya pedig 1420 kg. Az épületegyüttesben látható még a Magyarországon egyedülálló, XV. századbeli papírmalom-rekonstrukció. Egy biblia és egyházi könyvgyűjtemény is megtekinthető.