Monoszló-Monostorapáti hegyen-völgyön, terepen

Kerékpártúra Körtúra Szép kilátás

Túrainfó

A Monoszló és Monostorapáti közötti hegyikerékpáros túrát azok válasszák, akik szeretnének csendes, erdei ösvényeken bringázni és némi kihívást is keresnek a terep nehézségét illetően. A 29 kilométer hosszú, 632 méter szintemelkedést tartalmazó útvonal első fele ilyen, visszafelé már kevésbé nehéz és több ismert látványosságot is érint.

A kilométerszámot tekintve nem túl hosszú túra két arcát is megmutatja a Balaton-felvidéknek: a csendes, hűvös erdőt, néhol szántóföldekkel szabdalva, valamint a domboldalak tövébe épült, a tájra jellemző falvakat, szőlőket. A táv vadregényesebb első fele miatt ne is próbálkozzunk sportolásra alkalmas mountain bike-on (esetleg e-mtb-n) kívül másféle kerékpárral, hiszen többször találkozunk majd köves talajjal, hosszan húzódó keréknyomos ösvényekkel, alkalmanként akár sárral és néhány rövid meredek szakasszal is. Olyanoknak jelent majd élményt, akik már viszonylag otthonosan mozognak a hegyikerékpár nyergében.

Az útvonal első részében – amikor a Kapolcs és Monostorapáti déli felén húzódó kis hegyvonulatot szeljük át – erdőgazdasági járművek közlekednek és a kialakult keréknyomokban télen-tavasszal az esőzések után nagy sár alakulhat ki, ezért főleg száraz időben, nyáron, ősz elején ajánljuk a túra teljesítését. Az útvonal második fele – bár zömében burkolatlan úton – nagyrészt jó minőségű döngölt földutakon halad, így ez szinte teljes szezonban jól járható.

Az önmagába záródó körtúra adja a lehetőséget, hogy tulajdonképpen bárhonnan kezdjük, ugyanoda térünk vissza. Mi a Zánka felől jó megközelíthetőség miatt Monoszlót választottuk kezdő/végpontként. A buszmegállótól indulunk, ahol kék kút is van kulacsot tölteni. Balatonhenye felé hamar rátérünk a földútra, mert aszfaltozott közút gépjárművek számára itt nincs, ettől is tud ez a vidék viszonylag érintetlen maradni a Balaton közelsége ellenére, Henye és Monoszló is zsákfalu. Se Monoszló és Kapolcs, se Monostorapáti és Szentbékkálla, vagy Köveskál között nem tudunk átjönni a hegyen aszfalton, csak erdei úton, gyalogosan, vagy bringával.

Balatonhenye felé még mezőgazdasági területek között haladunk, ez még nem egy ingergazdag rész, jó bemelegítés a későbbi emelkedőkhöz. Sokáig (több mint 6 kilométeren át) a sárga turistajelzést követjük, ami a kis zsákfalu főutcáján is átvezet. Henye határához érve érdemes kikerülni a patakvölgy mellett vezető ösvényt a GPX szerint, mert itt gyakrabban kell számítani sárra. Miután véget ér az aszfalt, egy balos majd rögtön egy jobbkanyar után nyílt mezőkön haladunk tovább egy ideig, még mindig a sárgán. Mielőtt bemennénk az erdőbe, nagyjából 6 kilométernél lesz egy szedres balról, itt haladjunk minél távolabb a bokroktól a defekt-veszély miatt.

Az erdőbe érve hamarosan elhagyjuk a sárgát, élesen balra fordulunk a sárga keresztre. Ez az első pont, ahol nagyot lehet téveszteni, figyeljünk oda. Az erdőben helyenként kimondottan köves a talaj és a sárga kereszten, ami becsatlakozik a sárga háromszögbe gyakoriak a mély keréknyomok is, melyekben – különösen tavasz elején – megállhat a sár. Az év későbbi szakaszában egyre javulnak a talajviszonyok, a keréknyomok is egyre kevésbé élesek és a nedvesség is felszívódik, de nagyobb esőzések után érdemes óvatosnak lenni. Az erdei környezet azonban megér minden erőfeszítést a terepen, ahol nem ritkán őzekkel, szarvasokkal is találkozhatunk, változatos állat és növényvilág vesz minket körül.

Miután jobbra magunk mögött hagytuk a Gajos-tetőt, jobbra letérünk a sárga háromszögről. Nem jelöltük ki az útvonalat a Fekete-hegyig, lévén helyenként szűk, egynyomos turistaösvények is vezetnek odáig, melyeken nem engedélyezett a bringázás. Mi a Boncsos-tető alatt haladunk el, majd 400 méter magasságból kezdjük meg az ereszkedést Monostorapáti felé. Itt hagyatkozzunk a letölthető GPX-re, és egy valóban megbízható GPS készülékre, szinte lehetetlen lenne írásban jól elmagyarázni minden balost-jobbost, hogyan jutunk le a kedves kis faluba.

Monostorapátiban frissíthetünk igény szerint, de ezen a ponton túl vagyunk a túra nehezebb felén. Innen egy keskeny aszfaltúton és a zöld jelzésen folytatjuk tovább, ami széles földútba csatlakozik Toszkánát idéző szőlőkkel. Itt jobbra fordulunk Szentbékkálla felé, ami az egyetlen „csalás” a túra kör jellegét illetően, viszont kár lenne kihagyni a Káli-medence egyik gyöngyszemét a Kőtengerrel. Amikor újra elérünk egy kis aszfaltutat, jobbra Szentbékkálla központja felé mehetünk, balra pedig a dűlőkön át Köveskál felé. Innen is megközelíthető a már említett Fekete-hegy és a csodálatos panorámát adó Eötvös Károly-kilátó, amely gyalogosan a kék-jelzésen érhető el. Bringával Köveskál felé vesszük az irányt, jobbra rálátással a Káli-medencére. Ha nincs GPS-ünk, a szőlők között vezető földutakon kövessük azt az elvet, hogy mindig próbáljunk magasan maradni, míg meg nem pillantjuk Köveskált, ahová adja magát a lejtmenet.

Köveskál tulajdonképpen a Káli-medence gourmet-központja, több remek étteremmel, de kiváló fagyizót is találunk, ha lejjebb megyünk a kékkúti kereszteződéshez. A Kővirágban vagy a Mi a kő-ben pedig méltó módon megkoronázhatunk egy csodás bringatúrát egy csodás ebéddel. Köveskáltól csak három kilométer Monoszló, így az a veszély sem fenyeget, hogy rosszul esne teli gyomorral a ránk váró fizikai megterhelés. Levezetésként lassú (séta)tempót is választhatunk. A falut keleti irányban hagyjuk el, átkelve a kishídon, majd kétnyomos erdei úton megyünk tovább. Később ez szőlők és birkalegelők között visz, majd hamarosan kiérünk az aszfaltútra, melyen pár száz méter után megpillantjuk a Monoszló táblát.