Az Északi-középhegység a középkorban természetes védővonalat jelentett, mely a délről érkező ellenséget feltartóztatva óvta az értékes felvidéki bányavárosokat. A természetes védvonalat erősítették meg az egymással rendszert alkotó várak, melyek megvédték közvetlen környezetük lakosságát és összefogva útját tudták állni nagyobb hadseregeknek is. Az egyik legrégebbi eleme ennek a rendszernek a füzéri vár, mely az oklevelek tanúsága szerint az első magánbirtokú kővár volt Magyarországon. Az évszázadok ugyan megviselték, de a 90-es évek óta történészek és építészek közös munkájának köszönhetően lépésről lépésre megújult, visszanyerve eredeti pompáját.
A csodás zempléni hegyek között fekvő várat az Országos Kéktúra is érinti, sőt, ezt a legendás jelzést követve elgyalogolhatunk a Nagy-Milicre. Az egykori romvulkánról nemcsak a Felvidék hegyei, de tiszta időben Kárpátalja is látszik, ahogy az Északkeleti-Kárpátok hatalmas hegye, a Kelemen-havasok legmagasabb csúcsa, a Pietrosz magasodik fölé.
A csodásan felújított, középkori hangulatú füzéri vár mellől indul a túránk, amely a Nagy-Milicre visz. Az út közepesen nehéz, félnapos körtúra jól jelzett ösvényeken. A Nagy-Milicre meredek kaptató vezet fel, vízvételi lehetőség a túra elején, a Vár-forrásnál és a túra kétharmadánál, a Hideg-kútnál van.
A füzéri vár mellől az Országos Kéktúra jelzését követve pár perc alatt felérünk a gyönyörű környezetben fekvő, hatalmas bükkfák övezte Vár-forráshoz, ahol érdemes vizet venni. Bő másfél óra múlva elérjük az országhatárt, ahol a széles úton pár perc alatt feljutunk a Nagy-Milic (895 m) kőobeliszkkel jelzett csúcsára.
Innen a Grófi úton át a Hideg-kút felé gyalogolunk, majd az aszfaltútról egy szép ösvényen leereszkedünk a forráshoz. Onnan széles szekérúton megyünk tovább lefelé, eleinte bükkösben, később fenyvesben. A meredekebb lejtők tartós, szép kőburkolatot kaptak, amely egy kissé szokatlannak tűnik az erdő mélyén. Széles, kényelmes utunk lassan kibukkan az erdőből, megnyílik a táj, innentől a füzéri várhegy jellegzetes sziluettje kíséri utunkat.
