A Kiskunsági Nemzeti Park területén az első nagy volumenű vizes élőhelyrehabilitáció (1989), ahol elsődleges célkitűzésként szerepelt, hogy az aszályos években is menedéke legyen a tó különleges halállományának. A közel 6 ha-os nyílt vízfelületet kotrással alakították ki 1,5 m mélységben. Az átmeneti szegélyzónák jelentősége kiemelt, mivel a tavasszal könnyen felmelegedő sekély vizekben kiválóan tudnak szaporodni a halak, mint például a fokozottan védett lápi póc, és a védett réti csík.

Alapadatok

Tájegység:
Kiskunság és Duna-Tisza közi síkvidék
Látnivaló típus:

Fedezd fel a környéket!

Mit szeretnél látni a térképen?