Nevezetessége a 19. századi, hófehér német parasztházak sora, melyekhez szépen ápolt kertek is tartoznak. A kis falu a középkorban a gesztesi várvédők pihenőhelyként szolgált, majd a török háborúk során megcsappant lakosságát német telepesek egészítették ki, és a település virágzásnak indult. Kevesen tudják, hogy itt honosították meg a burgonyát, ami csak mintegy fél évszázad múlva terjedt el az országban. A második világháború után csaknem a teljes lakosságot – mintegy 300 embert – kitelepítették Németországba. A kis falucska az 1970-es évektől kapott új szerepet, mára gyönyörűen gondozott, virágzó üdülőfaluvá vált.